Nagycsoportos koromban kedvenc elfoglaltságom volt szupervagány matchbox repülőimmel keresztülrohanni a lakás összes helyiségén órákon át a propelleres motorok hangját utánozva, szüleim őszinte (haha) örömére. A Final Approach újra azzá a kiskölyökké változtatott vissza, nagyjából tizenkét másodperc játék után.
Az első pálya, itt inkább játéktér, megpillantásakor önkéntelenül is felkiáltottam megdöbbenésemben, annyira bitang jól néz ki, és volt alkalmam másokon is megfigyelni ezt a reakciót. Az alant elterülő aprócska sziget telepakolva a repterek szükséges kellékeivel, hangárakkal, irányítótoronnyal, kifutópályákkal, a parkoló gépekkel egészen egyszerűen cukik, csakúgy mint a játékos feje körül repkedő mindenféle-fajta repcsi és helikopter. A tovább után még több betű, kép és gameplay videó.
Az első pár pályán fő feladatunk az érkező gépek biztonságos leszállítása, a gyakran kigyulladó motorjaik eloltása, a kifutókon örömmel gyülekező madarak elriasztása. Ilyenkor emberi léptékűvé zsugorodva kell megoldani a szó szerint néha égető problémákat locsolócsővel, vagy a sirályok esetében hangkürttel. Majd gyorsan vissza az égbe, a felszállásra váró gépeket elindítani, a leszállni kívánókat pedig tai chi-t idéző mozdulatokkal a szabad pályák valamelyikére vezetni.
A feladatok egyre sokasodnak néhány sikeres küldetés után, ahogy a helyszínek is egyre változatosabbak, van itt New York-i belvárost idéző terület, ahogy nagy nemzetközi repülőtér is. Huszonöt-harminc perc áll rendelkezésünkre, de ha túl sok repülőnk zuhan le, robban fel, ütközik össze valamivel, a karmánk nullára csökken, ami szintén nem a siker velejárója.
Ha már biztosan kezeljük a kereskedelmi gépeket, felfigyel ránk a katonaság és hamarosan repülőgép-anyahajó felett döngicsélő drónokat és sugárhajtásos gépeket kell kiszolgálni, nem sokkal később pedig harcolni velük. Valamikor a játék második felében (jelenleg egy tucat küldetést vihetünk végig) derül ki, hogy a fejlesztők nem vetik meg a varázsgombát.
A történet ugyanis a békés, valamelyik Sim játékot idéző hangulata átfordul a Támad a Mars! című filmet idéző abszurd sci-fi akcióvígjátékba, ugyanis ufóinvázióval kell szembeszállnunk. A légiharc óriási élmény, ahogy az a látvány is, amikor a repülő csészealjak megpróbálják felszippantani a menekülő apró embereket. Ilyenkor a vadászgépek rakétáival és golyószóróival teremthetünk rendet.
A Final Approach sok órányi kellemes kikapcsolódás, igazi VR élmény. A texasi Phaser Lock Interactive első alkotása, ami a HTC Vive tavaly tavaszi debütálásának egyig nagy durranása, megérdemelten.
A Real Gamer Stúdió tesztelte a békéscsabai Csaba Centerben a VRGamer HTC Vive standjánál a játékot, az élményről hamarosan beszámolnak videóblogjukon.
UPDATE: íme az R G Studio találkozása a játékkal:
