Igazi klasszikus játék érkezett a VR-ra. Xbox, Playstation és a PC után Oculus Riften és HTC Vive-on is belebújhatunk Sam "Serious" Stone bőrébe és megleckéztethetünk pár (pár? több ezer! - VRGamer) űrbéli rosszfiút.
A VR ugyan még csak gyerekcipőben jár, mégis számos játékfejlesztő csapat lát fantáziát az új platformon és a Croteam is úgy gondolta, hogy megpróbálja meglovagolni ezt az új hullámot. A Serios Sam VR: The Last Hope ugyan még csak early access fázisban van és még nincs mindegyik pályája felfedve, mégis számos kihívást és szórakozást nyújt így is a játékosnak.
A játéknak történetet nem írtak, egy helyben állva kell a minket támadó ellenfeleket megölnünk különböző bolygókon, amelyek végén mindig vár ránk egy főellenség is. Fegyvereinket fejleszthetjük, életünket visszaállíthatjuk két támadó hullám között. A helyszínek sokaknak ismerősek lesznek, hiszen erősen hajaznak az első két részből megismert pályákra. Ugyanez vonatkozik az ellenséges egységekre, fegyvereinkre és Sam jól ismert beszólásaira is. Utóbbiakat egy az egyben átemelték az előző részekből. Játék közben sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon lustaságból döntöttek így a fejlesztők, vagy a retro hangulat megteremtése érdekében nyúltak ehhez a megoldáshoz. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de egy biztos: soha, semelyik Serious Sam játék nem volt számomra olyan nehéz, mint a The Last Hope. A játék már easy fokozaton is olyan nehéz, hogy alaposan megizzasztja a legtapasztaltabb FPS játékosokat is. Időbe telik kitapasztalni azt, hogy miként spóroljunk a lőszerrel vagy, hogy milyen fegyvereket vigyünk a csatába, ugyanis ezek között is vannak olyan rosszak, hogy csupán pénzpazarlás megvásárolni azokat, de olyanok is akadnak, amikkel a legnehezebb bossokat is hamar, játszi könnyedséggel tudjuk két vállra fektetni. Számomra az egyik legmeglepőbb puska a shotgun volt, amivel több száz méter távolságra lévő ellenfeleket is ki lehet lőni, annyira nincsen szórása a sörétnek. Hamar az egyik kedvenc fegyveremmé vált a duplacsövű nagytestvére.
A csapat gőzerővel fejleszti a játékot, két hónap alatt két új pálya is kijött, bár a március elsején kiadott Shaanti hagy némi kívánni valót maga után. Az új bolygó új fegyvereket hozott magával: a snipert és a kardot. A távcsöves puska használata nagyon nehézkes, sokszor ráun az ember arra, hogy próbáljon belenézni a távcsőbe, inkább lő vele maga elé és reméli a legjobbat, hiszen ezzel a fegyverrel minden ellenségünket egylövéssel megölhetjük. A kard viszont még ennél is rosszabb: jóformán használhatatlan. Közvetlen közelre egy vágással leteríthetünk bárkit, viszont amikor távoli ellenfeleket kell megölnünk vele, nagy bajban vagyunk.
Ha nagy erővel suhintunk, akkor egy lökéshullámmal el lehet pusztítani még a legtávolabbi szörnyeket is, de megfelelő magasságban és megfelelő szögben vágni szinte lehetetlen vele. Már a féltávra lévő ellenségeket is szinte esélytelen megölni. Erre viszont szükség lesz, hiszen a bolygón, az első hullám során muszáj ezt a két fegyvert használni. Egy jó tanács: érdemes jó erősen megmarkolni a kontrollereket és gyorsan, vízszintesen csápolva magunk előtt elpusztítani az ellenségeket, mert célzással itt sajnos semmire nem megyünk.
Remélem, hogy később még javítanak a kardon, mert jelen állapotában ez a fegyver használhatatlan.
Összesítve, a Serious Sam: The Last Hope nagyon jó játék arra, hogy megtapasztaljuk mi is az a VR érzés, garantáltan nem tudjuk letenni egyhamar a játékot és remek szórakozást nyújthat azoknak is, akik a játékszéria nagy szerelmesei.
Végezetül egy kis érdekesség azoknak, akik szeretnék minél jobban kiélvezni a VR nyújtotta lehetőségeket: ha közeledik felénk valamilyen lövedék, akkor gyorsan megnyitjuk a fegyvermenüt – amivel egyben belassítjuk az időt is – és gyönyörködünk abban, ahogy elsuhan mellettünk, ha egy lépést arrébb állunk.
